Mottónk:

"Az iskola dolga,
hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,
hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére
és az alkotás izgalmára,
hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."

Szent István király
. Géza fejedelem és Sarolt fia; Gizella bajor hercegnővel 996 körül kötött házasságából valószínűleg öt gyermek született, közülük csak Imre érte meg a nagykorúságot. István atyja halála után 997-ben vette át az uralkodást, 1000-ben koronázták meg a II. Szilveszter pápa által III. Ottó császár jóváhagyásával küldött koronával. Uralkodása elején meg kellett törnie a törzsfőket, akik hatalmát és életét veszélyeztették (Somogyban rokonát Koppányt; a Tisza-Maros-Körös vidékén Ajtonyt; Erdélyben anyai nagybátyját, Gyulát). Harcai során a hozzá csatlakozó magyar előkelőkön, pl. az Abákon kívül biztos támaszt jelentettek számára a külföldről (elsősorban Németországból-ból) jött lovagok. Segítségüket bőkezű birtokadományokkal jutalmazta. A lázadó nemzetségek birtokainak egészét, a többiekének valószínűleg mintegy 2/3-át kisajátította, ezzel alapot teremtett állam- és egyházszervező tevékenységéhez. Az ország területét megyékre osztotta, ezek központjában egy-egy várban székelt a megye élére kinevezett ispán. Emellett királyi uradalmakat is szervezett egy-egy udvarhely, kúria köré. Az államszervezéssel párhuzamosan haladt az egyház szervezése. Tíz püspökséget, ill. érsekséget és több bencés apátságot alapított és látott el bőven birtokokkal és adományokkal. Az egyes püspökségeken belül nagyjából egy-egy megye papsága tartozott az esperes alá. Törvényben rendelte el, hogy a termésből az egyháznak tizedet kell adni, s megengedte, hogy birtokaikat magánszemélyek is az egyházra hagyják. Minden 10 falu lakosságát templomépítésre kötelezte és előírta a keresztény ünnepek megülését. Tevékenységének, törekvéseinek fontos emlékei ránk maradt két törvénykönyve és fiához, Imre herceghez szóló Intelme, bár ez utóbbi írás szerzősége vitatott. Országa területét több ízben kellett ellenséges támadástól megvédenie, így besenyők, Boleslav lengyel király és 1030-ban III. Konrád német császár ellen. Fiát és kiszemelt trónörökösét, Imre herceget 1031-ben vadászaton halálos baleset érte. Ekkor nővérének fiát, Pétert jelölte utódjává. A trónöröklésből kizárt, pogánysághoz szító unokatestvére, Vazul ezért merényletet kísérelt meg ellene. A merénylet meghiúsult, Vazult büntetésből megvakíttatták, fiait pedig száműzték. Istvánt Székesfehérváron temették el. 1083-ban avatták szentté, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt. Szentté avatásakor jobbját külön ereklyetartóban helyezték el, ezt őrzik jelenleg a budapesti Szt. István-bazilikában, római szarkofágból átfaragott kőkoporsóját Székesfehérvárott. A fehérvári templom részére Gizella által készített miseruha a későbbi királyok koronázási palástja lett. (forrás: www.mek.oszk.hu)